Rahó

(ukránul Рахів [Rahiv / Rakhiv], oroszul Рахов [Rahov], szlovákul Rachov, románul Rahău) város Ukrajnában, Kárpátalja megye észak-nyugati részén, 1958-tól a járásszékhelye.

Fekvése

Técsőtől 70 km-re keletre a Rahó-patak és a Tisza összefolyásánál, a Tisza két partján terül el a Kárpátok déli lejtőin, magas hegycsúcsok között egy völgykatlanban, a tengerszint felett 430 méterre, Ungvártól 209 kilométerre fekszik. Rahómező (Rachová Poiana), Aknarahó (Rachová Kosulská) és Bocskórahó(Rachová Bochuvská) egyesülése. Határában 1,5 km-re északkeletre egyesül a Fehér- és Fekete-Tisza. Megközelíthető országúton és vasúton egyaránt. Vasútja révén összeköttetésben áll a legnagyobb nyugat-ukrajnai városokkal – Lemberggel, Ivano-Frankivszkkel. Rahón megfigyelhető a legmagasabb (900 m) és a legalacsonyabb (400 m) utcák tengerszint fölötti elhelyezkedésének különbsége.

Nevének eredete

A város elnevezéséröl több verzió is létezik:

  1. Tulajdonnév - Rach, Rah, Raho nevű gazdag nemestől származtatják a város nevét.
  2. Erdélybõl es Magyarországból erkezõ Galiciáaval kereskedõ viszonyokat tartó elárusitók Rahó város helyén megálltak, hogy megszámolják  jövedelmüket (ukrán szó ráhuváti, рахувати - számolnit jelent).
  3. A parasztfelkelõk lázadása idejében, a parasztvédelmezõk itt  álltak meg, hogy összeszámolják a gazdagoktól elkobzott vagyont é osszák szét azt a szegények között.
  4. A Rahó pataknévből, az pedig a szláv orehov (= diós, mogyorós) szóból származik.
Tengerszint feletti magasság 430 m
Terület   5.68km²
Népesség 15 430 (2016) magyar 1 100
Alapítás éve   1447
Postai irányítószám 90600
Telefonszám +380 3132 (helyi szám)
Koordináta: é.sz.48° 3′ 13″ k. h.24° 12′ 58″
  48.053611°  24.216111°
895-1920 – Magyarország része
1920-1938/1939 – Csehszlovákia része
1938/1939-1944 – Magyarország része
1944-1945 – Csehszlovákia része, szovjet megszállás
1945-1991 – Szovjetunió része (USZSZK)
1991-től – Ukrajna része

Rahó történetéből

550 éves város.1447-ben Rahow néven említi először oklevél.
A legenda szerint ezen a tájon gyülekeztek egykor a betyárlegények, itt számolták össze a gazdagoktól elvett kincseket, hogy aztán a szegények között szétosszák azokat.
A régészeti ásatások bizonyítják, hogy már jóval korábban lakott volt ez a vidék. A város közelében ugyanis késő bronzkori, tehát az időszámításunk előtti II. évezred végéből származó leletekre bukkantak.
Lakossága a legrégibb időktől kezdve állattenyésztéssel (főleg juhászattal), halászattal, vadászattal foglalkozott. Termékeiket messze földön, többek között Bulgáriában értékesítették.
Rahó megsínylette a tatár-mongol hódítást, különösen 1241-ben, amikor Batu kán hatvanezres hordája a Kárpátokon át Magyarország ellen vonult. A tatárok a föld színével tették egyenlővé a városokat és falvakat, lakosságuk nagy részét legyilkolták vagy rabságba vetették. A mohácsi csata után 1526-ban a magyar állam szétesett, Kárpátalja.

nagyobbik része török megszállás alá került. De nemcsak a tatárok, törökök támadásai tették tönkre Rahót és vidékét, hanem az erdélyi fejedelem és a Habsburg császár-király közötti háborúk is.
A XVI. század elején Rahó vidéke a Forintvery és a Drágffy családok birtokába jutott, melyeknek azonban nem sikerült teljes mértékben jobbágyi sorsba juttatni népét, 1526-tól pedig a nagybocskói kincstári uradalomhoz tartozott. 1572-es években az egész vidéket Büdi Mihálynak, később Károlyi Lászlónak zálogosították el. 1600-ban 14 jobbágyudvart számlált. A jobbágyok tizedet fizettek a juhtenyészés jövedelméből.
A Mária Terézia által kiadott úrbéri rendelettel 120 rahói udvar kapott földet, ezért évente összesen 1 180 napot igás, 3 760 napot gyalogos robotként voltak kötelesek ledolgozni, ezen kívül a termés kilencedeként évi 153 forintot fizettek be a kincstár javára.
A XVII. században a huszti domíniumhoz csatolták Rahót és vidékét, az akkor talált, és kitermelt sót a Tiszán Nagybocskóra szállították. A sóbányászokat felmentették a domíniumnak járó tized fizetése alól. Egyre több fát is szállítottak a Tiszán, 1720-ban például 94 tutaj indult útnak Rahóról az Alföld felé. 1724-ben megnyílt a városban az első fafeldolgozó üzem.
A XVIII. század végén - a XIX. század elején Rahó gyors fejlődésnek indult.
Az első Tiszán átvezető fahíd 1782-ben épült, ettől kezdve a város a Felső-Tiszavölgy fontos gazdasági, kereskedelmi, politikai és kulturális központjává vált.
1792-ben és 1828-ban épültek görög katolikus templomai.

Az 1848-1849-es magyar forradalom véget vetett ugyan a jobbágyrendszernek, a földreform azonban nem juttatta elegendő földhöz a földműveseket, ami jogos elégedetlenséget szült körükben. Panaszaikban követelték a föld újra elosztását, halászati és vadászati jogaik visszaállítását.
Az 1900. évi népszámlálási adatok szerint Rahó lakosainak száma 5 873 fő volt, ebből 4 157 ruszinnak, 896 magyarnak, 772 németnek, 23 románnak vallotta magát. Első állami elemi iskolája 1895-ben nyílt meg, az 1908/1909-es tanévben hat tanítója 242 gyereket oktatott.
1910-ben 6577 lakosából 4432 ruszin, 1177 magyar és 917 német volt.
Súlyos megpróbáltatások jutottak osztályrészül a rahóiaknak az első világháborúban. 1914. szeptember 10-én az orosz csapatok támadást indítottak a vidék ellen és súlyos harcok után októberben elfoglalták a várost, 1915 elején azonban az osztrák-magyar csapatok visszafoglalták azt. 1919-ben pedig román csapatok hatoltak be Rahóba, melyeket 1920 tavaszán cseh-szlovák megszálló csapatok váltottak fel. A trianoni békediktátum (1920. június 4.) Rahót is, akárcsak egész Kárpátalját, Csehszlovákiának adta. Neve Rachov lett.
A Kárpátalja visszatérésekor Rahóra 1939 márciusában vonultak be a magyar katonák.
1941. június 26-án 12.10-kor (a kassai bombázás részeként) Tiszaborkút és Rahó között mélyrepüléssel géppuskatámadás ért egy Budapest felé haladó gyorsvonatot. A támadás eltérő források szerint egy, két vagy három embert ölt meg, három súlyos és hat könnyebb sebesülést okozott. A gépeket ekkor a jól látható felségjelek alapján szovjetként azonosították. (A kép rekonstrukció.)
A Vörös Hadsereg - miután súlyos harcokat vívott a Tatár-hágón, majd Kőrösmezőnél a magyar honvédséggel, annak szervezett visszavonulása után - 1944 október 16-án foglalta el a várost, neve újra Rahovra módosult. A szovjetek 93 magyar és német férfit és nőt hurcoltak el innét koncentrációs táborokba, 32-en sohasem tértek haza.
1958-ban kapta városi rangját.
A 2001-es napszámlálási adatok szerint Rahónak 14 969 lakosa van, ebből 1 037-en vallották magukat magyarnak.
A szovjet érában tovább folytatódott a város iparosítása. Rahó legnagyobb iparvállalata a kartonpapírgyár fénykorában a múlt század nyolcvanas éveiben több száz főt foglalkoztatott. Hasonló számú munkaerővel rendelkezett a faipari kombinát és igen sokan dolgoztak az iparművészeti termékeket előállító vállalatnál.
 

Ukrajna függetlenné válásával hivatalos neve Rahivra módosult. A jelentkező mély gazdasági válság igencsak hátrányosan érintette az itteni üzemeket és gyárakat, munkások százai váltak munkanélkülivé. Ők a határon túl kerestek megélhetést önmaguk és családjuk számára. Bár a helyzet a múlt század kilencvenes évei óta sokat javult, a munkaképes férfiak egy része még mindig a külhonban dolgozik, többnyire az ottani nagyobb építkezéseken. Jelenleg a kondenzátorgyár, a már említett kartonpapírgyár és a faipari kombinát foglalkoztatja a legtöbb munkást.
A KMKSZ rahói alapszervezete 1989-ben alakult 63 taggal. Az érdekvédelmi szervezettel szinte egyidőben jött létre a Petőfi Sándor Anyanyelvi és Művelődési Kör. Vezetője Bilics Éva.
Már az 1991/92-es tanévben a Rahói Általános Iskolában 24 tanuló önálló tantárgyként a Rahói 1. Sz. Középiskolában 114 tanuló pedig fakultációs foglalkozások keretében kezdte tanulni a magyar nyelvet. Rahón rendszeresen szerveznek anyanyelvi vetélkedőket a városban és a környező falvakban szórványban élő magyarok számára.

Rahó nevezetességeiből

Ha a Felső-Tisza-vidéken kirándulunk, érdemes megállnunk Rahón, s megtekintenünk a város nevezetességeit. A templomok, a régi épületek, a szobrok, a faúsztató (a faúsztatás történetét bemutató) múzeum, a tényér- és szarvgyűjtemény, az Árpád-vonal bunkerjei, a Fehér- és a Fekete-Tisza összefolyása stb. különleges élményt nyújtanak. Közülük mutatok be néhányat.
Főutca: Rahó főutcája a város központjától kezdődően a Tatár-hágó felé egyirányú, egyszersmind ezen a szakaszon nem főút, hanem mellékút. Tehát a város másik végére érve vigyázzunk, adjunk elsőbbséget a szembejövőknek, akik csak úgy tudnak a városon keresztülhajtani, illetve annak belsejébe jutni, ha azt (az ő menetirányuk szerint jobbra fordulva) megkerülik.
Állandó jellegű híddal a két Rahót először 1782-ben kötötték össze. Ezen lehet átjutni a város bal partjára. Itt található többek között az egykori Láz-telep és a Némettelep, a vasútállomás és a bolhapiac is. A házak közül kitűnik három egyforma stílusú épület, a magyar honvédség 1940-es években emelt határvadász laktanyái. A tervező a vidékre jellemző építészeti formát választott: alul kő, felül fa. Némettelepen (Zipserei) áll a magyarság másik temploma, a római katolikus Nagyboldogasszony-templom.

Városháza Főutca Város centrum Határvadász laktanyák
Római katolikus temploma a város központi terén áll. Gúla alakú toronysisakja a város minden részéből jól látható. Ablakai felül félkörív záródásúak.
Római katolikus egyháza 1790-ben alakult újjá. Anyakönyvét is azóta vezetik, liturgia nyelve magyar. Plébániatemplomuk 1825-ben épült Nepomuki Szent János tiszteletére lett felszentelve. Híveinek száma közel több mint ezer. A szovjet rendszerben a templomot le akarták bontani, hogy a főtér „jellege” javuljon. A hívők összefogása azonban ezt megakadályozta.
A plébánia honlapja magyar nyelvű, érdemes megtekinteni. A facebook is felkeresheti Római Katolikus Plébánia Rahó koordináta: é.sz. 48°3'19", k.h. 24°12'18"
1991-ben épült pravoszláv templom, Szentlélek toszteletére lett felszentelve templom is. Koordináta é.sz.48°3'21", k.h. 24°12'20"
Reformátusok is élnek itt, gyülekezetük mintegy 50 tagot számlál. Templomot 2016-ban építették. (a homok még ott van!) Adventista templom

Görög katolikus templom - Az 1949-ben betiltott görög katolikus egyház hívei 1989-től újjászerveződtek. Templomuk a főutcával párhuzamos Sevcsenki utcában található, 1792-ben épült Szűzanya Mennybevétele tiszteletére lett felszentelve. koordináta é.sz. 48°3'15", k.h.24°12'2", A falon Іван Маргітич gulágot megjárt metropolita emléktáblája található. 

Volt Budapest Szálló - egykor és ma 

Tányér-, agancs- és szarvgyűjtemény -  A nyugdíjas Tuser László gyűjteménye. A vadászattal és hegedüléssel is foglalkozó öregúr szívesen vezeti körbe házában a hozzá betérőket, miközben érdekes történeteket mesél el egy-egy tányér vagy szarv eredetéről Faúsztató múzeum - egy régi képeslap a gyüjteményből

Földrajzi fekvésének, valamint egyedi tájainak és hucul kultúrájának köszönhetően a város Kárpátalja fontos turisztikai és rekreációs központja, számos turistatelep – Tisza, Breckul, Borkut stb. – található itt. Turista szállók, hotelek, magánházak működnek. A város olyan látványos hegycsúcsok között fekszik, mint a Hoverla (2061m), Csornohora (2026 m) és a Petrosz (2020 m)
A Falvak Kultúrájáért Alapítvány kezdeményezésére a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának támogatásával 2006 novemberében korszerűen felszerelt Ukrán-Magyar Kulturális Oktatási és Információs Központ jött létre. Az intézmény célja az ukrán-magyar kulturális és gazdasági együttműködési lehetőségek feltárása, új kapcsolatok létrejöttének és a meglévő kapcsolatok fejlődésének elősegítése. A központ működtetéséről az alapítvány és a Rahói Járási Ukrán-Magyar Kulturális Együttműködési Társaság közösen gondoskodnak.
Rahó központjától mintegy 3 kilométerre találkozik a Fekete- és a Fehér-Tisza. A Vesta benzinkút előtt kell elfordulni a Tiszabogdánba vezető útra. Itt a vasúti hídnál ölelkezik össze a két patak, hogy elkezdődjön a Tisza-folyó. Szinte hihetetlen, de tény: a szőke Tiszát idáig mintegy nyolcezer csermely, patak és kisebb folyó táplálja. 

Fekete- és Fehér-Tisza összefolyása Források és találkozó Ott állok 2016. szeptember 9-én. Nagyszerű érzés volt.

Baloldali piros pont a Fekete-Tisza forrása, a jobb alsó pedig a Fehér-Tisza forrása. És a Rahótól északra látható pontnál találkoznak. A Csornohora-hegységet két oldalról megkerülő folyók nem véletlenül kapták ezt a nevet. Ha nem zavaros a folyó vize, gyönyörű látvány a világos és a sötét színű víz találkozása. A Fekete-Tisza Kőrösmezőtől 20 km-re, Okula-nyeregnél, 1268 méterrel a tenger szintje felett ered. A Fehér-Tisza pedig az 1650 méter magas Asztag hegycsúcs nyugati oldalában, kb. 1400 méter magasságból fakad. A Fehér- és Fekete-Tisza összefolyásának helyét Tiszaköznek (Usztyi-Reki) nevezik. A közúti és vasúti hídról is szép rálátás nyílik a két folyó egyesülésére.

A Csornohora-hegységet két oldalról közrefolyó folyók fehér ás fekete vizeinek érdekes keveredése szemet gyönyörködtető látvány. Az egyesült Tisza egy 5 km hosszú és helyenkénti 1 km szélességű impozáns völgyet alakított ki, melyet jobb oldalon a Szvidovec-hegycsoport utolsó nyúlványai, bal partján pedig a Rahói-hegyek zárnak. A Tisza itt fogadja balról magába következő mellékvizét, a városnak is nevet adó 1373-ban még Rahowként emlegetett patakot, amit egy időben Moszkva-pataknak (!!!!) hívtak.
RahóAz Árpád-vonal rahói völgyzára
Tiszabogdány felé haladva a híd után le lehet parkolni. Egy elhagyott gyár udvarán átkelve a régi vashíd után balra a Fekete-Tisza felé, ill. jobbra a Fehér-Tisza partján lehet az utat folytatni. Balra kb. 100 méterre egy szétrobbantott bunker maradványai láthatók a folyó partján. A völgyzárban láthatók még figyelőbunkerek, szerbsorompó, géppuska bunkerek, páncéltörő bunkerek maradványai.A városban harcok nem voltak, a honvédség egységei a Kárpátokban vívott több hetes kemény küzdelem után - a déli bekerítés veszélye miatt - az utakat, hidakat felrobbantva, a völgyzár erődjeit kiürítve rendezetten elvonult Máramarossziget irányába.

Emlékművek, szobrok

A központi részeken.

 A katolikus templom oldalánál   A főtéren
 A főutcán sétálva a magasban egy táblát vehetünk észre jelzi, merre van a Tisza.  A ház falán két szomorú tábla utal az orosz-ukrán háborúra.
Nekünk baljós tábla emlékezik meg Masarykról, aki még a II. világháború közben Londonból Moszkvába repült, és felajánlotta Sztálinnak Kárpátalját annak fejében, hogy a fasiszta Szlovákiát ne tekintsék háborús bűnösnek, valamint a Felvidéket csatolják újra Csehországhoz, és Magyarországtól Pozsonynál öt falut csatoljanak az újra összetákolásra kerülő Csehszlovákiához. Néhány érdekesség: Masaryk könnyen adta a másét, ugyanis ebben az időben Kárpátalja Magyarország szerves részét alkotta, valamint a trianoni békediktátum (1920. június 4.) előtt ezer évig szintén a Magyar Királyság megbonthatatlan része volt. A Kárpátalján élő ruszin és magyar nemzetiségű lakosság egyáltalán nem akart a Szovjetunió része lenni - de őket nem kérdezte meg senki. Így a párizsi békediktátum (1947. február 10.) Kárpátalját már a Szovjetunió területeként írja. A sors fintora, hogy a Szovjet Birodalom szétesése után Ukrajna örökölte, ki tudja milyen jogon, ugyanis a történelem folyamán soha nem volt Ukrajna része, valamint sem a 800 ezer ruszin (külön szláv népcsoport, amelyik közelebb áll az oroszhoz, mint az ukránhoz), sem a 200 ezer magyar, sem az 50 ezer román nem ukrán.

(A képeket én készítettem 2016. szeptemberében.)
Bejegyezte: Batár Zsolt Botond dátum: 2016. szeptember. 24., szombat