Mezőhát
(ukránul Лазещина[Lazescsina]) falu Kárpátalja Rahói járásában.
Fekvése Rahótól északkeletre, a Kárpát-medence utolsó települése az egykori határ, a Tatár-hágó előtt, ma összeér Kőrösmezővel.
Tengerszint feletti magasság  706 m
Terület   10.780 km²
Népesség    4711  (2001)
Alapítás éve   1947
Postai irányítószám   90633
Telefonszám +380 3132 (helyi szám)  
Koordináta: é.sz.48°16′09″ k. h.24°25′07″
  48.269167° 24.418611°
895-1920 – Magyarország része
1920-1938/1939 – Csehszlovákia része
1938/1939-1944 – Magyarország része
1944-1945 – Csehszlovákia része és szovjet megszállás
1945-1991 – Szovjetunió része (USZSZK)
​1991-         – Ukrajna része 

Nevének eredete A Lazescsina helységnév ruszin víznévi eredetű, a falu az azonos nevű patak mellett települt a 18. században. A víznév alapja a láz főnév, amihez a ruszin -scsina képző kapcsolódik. Más feltevés szerint a helység a közeli Tatár-hágóra vezető, a falun keresztül haladó útról vagy ösvényről (перелаз) kapta a nevét. A magyar Mezőhát névmagyarosítás eredménye, 1904-ben keletkezett hivatalos úton.
Történetéből
Nevét 1785-1786-ban Lasiscsi néven említették. Későbbi névváltozatai: 1789-ben Inferior Lazescsina, Inferior Lazestsina, Superior Lazescsina, Superior Lazestsina, 1808-ban Lozuscsena, Lozusscena, 1828-ban Lazestyina, 1838-ban Lazestyina, 1882-ben Lázes, 1892-ben és 1898-ban Lazescsina, 1907-ben és 1913-ban Mezőhát, 1925-ben Lazeščina, 1930-ban Lazeština, 1944-ben Mezőhát, Лазещина, 1983-ban Лазещина. Lakóinak száma a 2001-es népszámlálás idején 4171 fő volt.
Nevezetességei

Urunk színeváltozása fatemplom a falu Kőrösmező felőli végénél, már Kőrösmező közigazgatási területén van a 18. század végi hucul stílusú fatemplom, a Plitovatij. Egy XVIII. századi, a kőrösmezői fatemplomhoz némiképp hasonló szakrális építmény áll. De annak ellenére, hogy a két épület azonos kereszt alaprajzú, templom és templom között alapvető különbségek vannak. Az épület elülső homlokzata rendkívül szépen kivitelezett. Az egész épületet uralja a központi kupola sátor. A templom a mai ivano-frankovszki területen fekvő Jablunica községben épült, és 1871-ben hozták át Mezőhátra. A templomépületen található orosz felirat szerint ezt a házat Isten dicsőségére 1871-ben Plasztunyak Mihály és felesége, Telecsuk Mária állíttatta fel. Építője Jurko Leklyuk, 1872. A fából épült, ötös tagolású, egyszintes templom a hucul népi építészeti iskola jellegzetes darabja. Sarkain a fenyő rönköket a jobb illeszkedés érdekében bevágták. A falak  mindenütt zsindellyel fedettek. Kereszt alaprajzú, melyet két, egymást átszelő, csaknem egyenlő oldalú téglalap alkot. A nyugat-keleti irányú része alig hosszabb az észak-délinél. Az épületet minden oldalról kéthajlású fedélszék zárja, a homlokzati részt egy kis sátorkupolával koronázza. A párkány rész felett a hajót nyolcszögletű sátortető tető fed. Az épületnek három ajtója, bejárata van. Belülről a főhajót egyébként szintén sátortető zárja, míg a mellékhajókat síkmennyezet. A korlátok és a galéria rész gazdag cizellált díszítésekben. A belső teret díszítő fafaragások 1782–1785 között készültek. A régi ikonosztáz helyére 1932-ben állították fel a ma is látható újat. A templom épületétől délkeletre áll a kétszintes (nyolc- és négyszögletes alapú) harangtorony. Építőanyaga: fenyő. Az első szint körül kis szoknyatető fut körül, míg a második szintet sátortető borítja. 1963-ban a templomot bezárták, és átalakították múzeummá. A templomot és a haranglábat 1971-ben állították helyre. 1990 óta a templomban ismét rendszeresen tartanak alkalmakat. A templom és a torony figyelemre méltó alkotásai a klasszikus hucul építészetnek, de 1995-ben a két épületet sajnos bádoggal fedték le. Mezőhát az utolsó település a Kárpát-medencében a Tatár-hágóhoz vezető úton.
A közel ötezer fős falu területén 1944-45-ben, 54 honvédet temettek el. 1944. szeptember 14. és szeptember 26. között 45 katonánkat hantolták el. 44 katona a m.kir. 10. gyaloghadosztály tábori korházban szolgált, 1 pedig  kaposvári 6. gyalogezredben.  A harcok ekkor még a hágó másik oldalán folytak, Tatarow, Worochta és Jablonica községek környékén. Az előrenyomuló szovjeteket másnap a kevelei és a Kőrösmező fölé emelkedő magaslatok védelmi támpontjai állították meg. A mezőháti g.k. temetőben hantolták még el 1945 februárjában és márciusában azt a 9 honvédet is, akik a Vörös Hadsereg kötelékében lévő 1. vasút- és hídépítő hadosztály II-III. zászlóaljaiban "szolgáltak", jobb híján bízva abban, hogy önkéntes jelentkezésükkel elkerülik a szovjet hadifogságot. Ők a szörnyű munkakörülmények, a hideg és az elégtelen élelmezés miatt bekövetkezett balesetekben, illetve betegségekben haltak meg. A háború után született nemzedékek és a betelepülők nem tudták, hogy milyen halmokról van szó, már beletemettek a katonai parcellába és kitett padjaikkal helyi szokás szerint jelezték, igényt tartanak a sírkert adott részére. Nem lesz könnyű megállítani a folyamatot. Egykori vázlat, amelyen a tábori lelkész megjelölte a görög katolikus temetőben található magyar katonai sírok helyét. A rajzon láthatóak a 13. hegyivadász zászlóalj 2. századának és a 10. számú tábori kórháznak helyet adó laktanya épületei is.

Római katolikus templom

Ott jártunkkor 2016 szeptemberébe egy épülő pravoszláv templomot is találtunk. A települést dél-délkeleti irányban elhagyva néhány km-re található Kozmecsik turistatelep. Innen nehéz, fárasztó úton közelíthető meg a Csornahora-hegység csúcsai, egyben a Hóvár (Hoverla) (2061 m, Ukrajna legmagasabb pontja) is. Nagyon jó túra tehető a 2020 m magasságú Pietroszhoz, valamint a Kőhavashoz. A Hóvárhoz igyekvő turistákat a hegyi mentőszolgálatnál, az erdészháznál regisztrálják. Erre a területre – még derült napokon is – célszerű meleg öltözetet, esővédő felszerelést vinni (augusztusban volt már, hogy átláthatatlan köd, havaseső fogadta az idelátogatókat. A Kárpáti Bioszféra Rezervátum engedélyét díjfizetés ellenében beszerezhetjük a látogatóközpontokban.

Épülő pravoszláv templom:   A rezervátum bejárata A Tisza