Felsőapsa 

ukránul: Верхнє Водяне (Verhnye Vogyane), románul: Apşa de Sus, falu Kárpátalja Rahói járásában.

Nevének eredete

Nevét a hagyományok szerint az Apeczka havasok-ban eredő Apsa folyóról kapta, mely keresztülfolyik rajta.
Tengerszint feletti magasság 393 m
Terület   8.908 km²
Népesség    5219 (2003) magyar 45
Alapítás éve   1947
Postai irányítószám   90611
Telefonszám +380 3132 (helyi szám)
Koordináta: é.sz.48°0′34″ k. h.23°58′5″
  48.009444° 23.968056°
895-1920 – Magyarország része
1920-1938/1939 – Csehszlovákia része
1938/1939-1944 – Magyarország része
1944-1945 – Csehszlovákia része és szovjet megszállás
1945-1991 – Szovjetunió része (USZSZK)
1991-től – Ukrajna része

Közigazgatásilag hozzátartozik: Almáspatak (Sztrimba): 90612, valamint önálló irányítószám nélkül Rika (Ricsana) és Tyuság (Tjusag).

Története

Felsőapsa nevét 1406-ban említette először oklevél Superior Apcha néven. A magyar alapításúnak tartott település az 1300-as évek utolsó évtizedeiig a Kusalyi Jakcs család birtokai közé tartozott. 1387-ben Zsigmond király a Kusalyi Jakcsoktól csere útján Szász fia Máramarosi János-nak adta, később pedig az Urmezei családé lett.1429 után helybeli román nemesek birtoka volt, de a század végén a ruszin falukkal rendelkező csebi Pogány családé lett, kiknek birtokában eloroszosodott, de a településnek a 16. században még tekintélyes magyar lakossága is lehetett. Felsőapsa ismert birtokosai voltak még: 1550-ben Brodarics Máté, 1600-ban Pogány György, Pogány Péter, Pernyeszi Imre. A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott. 1910-ben 4704 lakosából 50 magyar, 1027 német, 3594 román volt. Ebből 3646 görög katolikus, 1029 izraelita volt. Lakóinak száma (2003): összesen 6873 fő, Felsőapsa = 5219 fő; Almáspatak (Sztrimba) = 1320 fő, Rika + Tyuság = kb. 300 fő.

Felsőapsa, 1941

Felsőapsáról csaknem ezer zsidót hurcolnak Galíciába a magyar csendőrök 1941 nyarán. Itt nagy részüket német és ukrán egységek meggyilkolják. Néhányan visszaszöknek a faluba. A maradék közösséget az 1942-es újabb razzia és az 1944-es deportálás pusztítja el. 1941 nyaráig Felsőapsán csaknem 1300 izraelita élt. Egy júliusi napon csendőrök szállták meg a falut. Az összes zsidót beidézték az iskolaépületbe és három napon át ellenőrizték a papírjaikat. Mintegy kétharmadukat hontalannak ítélték. Őket előbb Kisbocskóra, majd Kőrösmezőre vitték, majd vonaton az ukrán területen lévő Horodenkába szállították. Innen ukrán milicisták gyalogmenetben kelet felé hajtották a deportáltakat. Többen belehaltak a megpróbáltatásokba mielőtt a menet Tovstébe ért. Itt a helyi zsidó közösség befogadta a száműzötteket, de néhány napon belül őreik ismét elindították őket. Jazovlecben végül kettéválasztották a csoportot: a zsidók egy részét Kamenyec-Podolszkijba vitték, ahol az SS augusztus végén legyilkolta őket. A többiek szétszóródtak Galíciában. Volt, aki valamelyik gettóba került és vagy itt lőtték agyon vagy a belzeci gázkamrában ölték meg. Másoknak sikerült visszaszökni Felsőapsára. 1942 szeptemberében, a zsidó újév ünnepén a csendőrök a zsinagógából hurcolták el azokat, akiknek a papírjait nem találták rendben. Ők is (vagy ismét) Ukrajnába kerültek, ahol valamennyiüket megölték. Ez a második deportálási hullám lényegében felszámolta a hitközséget. A falu maradék zsidóságát 1944 tavaszán a magyar hatóságok előbb Mátészalkára vitték, majd az itt felállított gettóból május 22-án Auschwitz-Birkenauba deportálták.

Források: Kepecs 1993, 194. o.; Frojimovics 2007b, 660-661. o., fotó: http://www.castles.com.ua