Rahói járás

Wikipédia: Rahói járás Рахівський район
Ukránul Рахівський район. A Rahói járás Kárpátalja legkeletibb részén található Ukrajnában.Jelenlegi formájában 1953-ban szervezték meg, elődjének tekinthető azonban az egykori Máramaros vármegye Tiszavölgyi járásaRahói járás Kárpátalja megye 15%-at foglalja el, s egyuttal az adott megye egyik legnagyobb járása.

Fekvése

Nyugatról a Técsői járással, északról és keletről az Ivano-frankivszki területtel, délről pedig Romániával határos. A járás területén található Ukrajna legmagasabb pontja, a Hóvár (ukránul Hoverla, magassága 2061 méter). A Fekete Tisza  és a Fehér Tisza forrása a Fagyalos-hegységben található.

Terület 1892 km²
47821 hektár mezõgazdasagi földek
2 458 hektár gyümölcsösök
125800 hektár erdő
Népesség 92 649 (2017)
Városban lakó 40 ezer fő
Alapítás éve 1953
Telefon 90600—90647

Gazdaság

Rahó környéke ma Ukrajna egyik komoly gazdasági problémákkal küszködő térsége, sok vállalkozás jelentett csődöt az utóbbi időkben. Az ipart a fafeldolgozás képviseli. Rahó környéke továbbá az ukrán Kárpátok turisztikai központja is

Történelem

A Rahó környékén lévő Tatár-hágó (931 méter) a Vereckei-hágó után a második legfontosabb átkelési pont a Kárpátok északkeleti vonalán. Éppen ezért a honfoglaláskor már fontos kiindulási helye a környék a magyaroknak. Később azonban ismét erős hatása lesz errefelé a Kijevi Rusznak, míg végül a tatárjárás után elhárul a keleti befolyás, Rahó környéke Máramaros megye része lesz.
Rahómező első írásos említése 1373-ból való, ám jó ideig a környéken nincs jelentősebb település. Óriási lökést adott azonban a Nagybocskó–Rahó–Kőrösmező–országhatár vasútvonal 1894–1895-ös megépítése, amely elsősorban stratégiai célokat szolgált, de addig nem látott fellendülést hozott a környék kézmű- és könnyűiparának is.
1919. január 5-én Rahón alakult meg a Hucul Köztársaság, amelyet azonban a csehszlovák és a román hadsereg felszámolt. 1920 és 1939 között, Csehszlovákia részeként nagy lendülettel folyt tovább a környék fejlődése, ahol a turizmus hamar húzóágazattá vált.
A Rahói járást jelenlegi formájában 1953-ban szervezték meg, elődjének tekinthető azonban az egykori Máramaros vármegye Tiszavölgyi járása, melynek területe nagyjából azonos volt vele, és amelynek székhelye 1896-ban került Nagybocskóról Rahóra. A trianoni békeszerződés után csehszlovák uralom alatt már a mai nevén létezett, ahogy az 1939 és 1944 közötti újbóli, átmeneti magyar uralom alatt is, amikor a Máramarosi közigazgatási kirendeltséghez tartozott. A második világháború után került Kárpátalja egészével együtt a Szovjetunióhoz, Ukrajnába

Terület és népesség

A járás lakóinak többség ukrán (83,8%), azon belül nagyrészt hucul nemzetiségű. A huculok a ruszin nép egyik ágát képviselik, akik hitelesen megőrizték Kárpátalján hagyományos életformájukat, népszokásaikat.
Rahó, Tiszabogdány, Kőrösmező és Gyertyánliget településeken jelentős számú, szórványban élő magyar él (3,2% = 2925 fő).
A román nemzetiségűek a lakosság 11,6%-kát teszik ki, főként a román határ mentén fekvő falvakban (Felsőapsa és Tiszafejéregyház) élnek

Közigazgatási felosztás, települések

A Rahói járás területén található 32 település 21 helyi tanácshoz tartozik, melyek közül egy járási jelentőségű városi tanács, három városi jellegű települési tanács, a többi községi tanács. A városi jellegű települések közül Kőrösmező tanácsához egy társközség is tartozik, míg a községi tanácsok közül 9 önálló, 8 pedig több községet összefogó közös tanács. A tanácsok főbb adatait az alábbi táblázat foglalja össze

Település
(orszáhatártúra)
Település
(Wikipédia magyar)
Település
(Wikipédia ukrán)
Terület
км²
Népesség
(2001)
Ebből
magyar
1 Rahó Rahó Рахів 5.68 15 430 (2016 1 100
2 Gyertyánliget Gyertyánliget Кобилецька Поляна 22.61 3 392 (2016) 702
3
 
Kőrösmező
Dombhát
Kőrösmező
Dombhát
Ясіня
Стебний
16.178
0.970
9 327 (2016)
807
900
-
4 Nagybocskó Nagybocskó Великий Бичків 52.35 9 327 (2016) 300
5
 
Barnabás
Kiscserjés
Barnabás
Kiscserjés
Костилівка
Вільховатий
6.850
0.79
4 049 (2008)
1 096 (2008)
41
1
6 Bilin Bilin Білин 0.400 1 830 (2003) -
7 Feketetisza Feketetisza Чорна Тиса 16.178 2 746 (2001) 6
8
 
Felsőapsa
Almáspatak
Felsőapsa
Almáspatak
Верхнє Водяне 
Стримба
8,908 
6.00
1 947
1 340
2
-
9 Kaszómező Kaszómező Косівська Поляна 11.290 4 222 -
10
 
Kisapsa
Plajuc
Kisapsa
Plajuc
Водиця
Плаюць
4 490
1.610
2 878 (2003)
882
 
11
 
Középapsa
Dobrikdűlő
Középapsa
Dobrikdűlő
Середнє Водяне
Добрік
4,260
 
1 428
1 106
1
 
12
 
Láposmező
Hoverla
Láposmező
Hoverla
Луги
Говерла
1.45
0.8
1 008
480
2
 
13 Lonka Lonka Луг 3.75 1 985  
14 Mezőhát Mezőhát  Лазещина 10.780 4 711 5
15 Nyilas Nyilas Розтоки 2.050 2 803 (2003) 3
16 Rászócska Rászócska Росішка 12.4 1 240  
17

 
Terebesfejérpatak
Komlós
Körtelep
Terebesfejérpatak
Komlós
Körtelep 
Ділове
Хмелів
Круглий
8.60
1.0
0.58
2 673 (2008)
429
95 (2008)
84

2
18
 
Tiszabogdány
Bértelek
Tiszabogdány
Bértelek
Богдан
Бребоя
12.90
 
3 364
710
78
1
19

 
Tiszaborkút
Szitni
Trosztyanec
Tiszaborkút
Szitni
Trosztyanec
Кваси
Сітний
Тростянець
6.47
0.32
2.4
2 306 (2003)
142
377
3

 
20 Tiszafejéregyház Tiszafejéregyház Біла Церква 1.11 3 024 3
21 Vidráspatak  Vidráspatak Видричка 11.5 2 339 (2003) 5

 

Kelet-Kárpátalja nevezetességeiből - Tatár-hágó

A Rahótól északra fekvő Tatár (Jabloneci)–hágó (931 méter) a Vereckei-hágó után a második legfontosabb átkelési pont a Kárpátok északkeleti vonalán Belső-Ukrajna felé.

A honfoglaláskor a környék a magyarok fontos átvonulási helye volt. Az elkövetkező több mint ezer esztendőben nagy szerepet játszott a térség államainak kül- és belpolitikájában, különböző háborúkban. Magyar elnevezését is onnan kapta, hogy a belső-ázsiai és krími tatárok általában ezen az átjárón át támadtak.

Koordináta é. sz. 48° 18′ 11″ k. h. 24° 26′ 45″
  48.303083° 24.445931°

A Tatár-hágó évszázadok óta könnyítette a menekülést Magyarországra kelet felől, nemegyszer igen népes csoportok számára is, amelyek rendszerint csak a puszta életüket tudták megmenteni a váratlan tatár támadások, betörések elől. 1241-ben Batu kán mongol-tatár hadseregének egyik ága itt hatolt be IV. Béla király Magyarországára. Az utolsó nagy tatárjárás a vidéken 1717-ben volt, ekkor a támadók itt átvonulva felprédálták Ugocsát, sok foglyot ejtettek
Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében belső határnak számított Bukovina és Magyarország között.
Fekvése miatt stratégiai fontosságú. Az első világégés éveiben az osztrák–magyar–német és az orosz hadsereg vívott itt egymással élethalálharcot.

A második világháborúban, a Szovjetunió elleni hadba lépést követően (1941. június 27.), a Magyar Királyi Honvédség által elsőként bevetett Kárpát-csoport kötelékébe tartozó I. Megerősített Hegyidandár július 1-jén indította meg támadását Kőrösmezőről kiindulva, a Tatár-hágón át Jablonica irányába. 

A továbbiakban fontos utánpótlási vonalként funkcionált, majd a hadműveletek elhúzódásával, a front nyugatra húzódásával gyorsabb ütemben folytatódott az 1939-ben elkezdett Árpád-vonal nevű határvédelmi rendszer kiépítése, amely a folyóvölgyekben futó út- és vasútvonalakat zárta le. Lengyelország német-szovjet-szlovák felosztása után (1939) a Magyar Királyság és a Szovjetunió határa a Tatár-hágónál is húzódott. Még képeslapot is kiadtak róla.
Műszakilag megerősített támpontok, fa-, föld- és betonerődök, a völgyekben út- és műszaki zárak alkották a védvonalat.

Ezeket erődszázadok védelmezték, amelyek sikerrel verték vissza a szovjet egységek támadásait. Az Árpád-vonal fontosabb támaszpontjai voltak: a Tatár-hágó felől a Fekete-Tisza völgyében Kőrösmező, Tiszaborkút, Rahó; a Tarac folyó völgyében Királymező, majd erődítések a Tiszáig; a Toronyai-hágón át a Husztra vezető úton Ökörmező; a Vereckei-hágón át a Munkács felé vezető völgyben Volóc, az Uzsoki-hágó felől az Ung völgyében Fenyves-völgy. 
A szovjet csapatok csak 1944. szeptember 27-én foglalták el súlyos áldozatok árán, de nem frontális áttörés következtében. A magyar csapatok itt még rendületlenül védték állásaikat, mialatt a Vörös Hadsereg Románia átállása következtében már a magyar Alföldön Debrecent fenyegette, így a csapatok a bekerítés elkerülése végett parancsot kaptak a visszavonulásra.
Napjainkban a terület fontos tranzitállomás a szomszédos Ivano-Frankivszk megye felé.

A hágóra fölérve rengeteg stand, kisebb kávézó és gépkocsikaraván fogad bennünket. A standokon a népi kézműipar remekeinek sokasága várakozik eladásra. Tekintve, hogy ez hegyvidék, ahol a juhtenyésztés dominál, nagy a kínálat gyapjútermékekből. A legnagyobb választék csergéből van, ami két-négy szélből összevarrt, vastag, hosszú szőrű gyapjútakaró. Széles a választék gyapjúmellényekből, gyapjúzokniból. Nagyon szép, kézzel készített bőrpapucsokat, cipőket lehet itt vásárolni, de rengeteg fából, ásványi anyagból készült használati és ajándéktárgy is kapható.

Sok itt a német, szlovák, holland, orosz, lengyel és hazai turista, ami egyértelműen bizonyítja a hágó nemzetközi tranzitjellegét.

A hágót környező vidéken sokan építenek házat vagy nyaralót, ún. "dácsát." A sűrű fenyvesbe vezető egyik kis hegyi ösvényen eljutunk az egykori magyar állam történelmi határát bizonyító emlékekhez. Valaha itt húzódott a lengyel–magyar határ egyik szakasza, egy határkő még ma is látható. A másik emlék a tőle alig pár méternyire álló egykori osztrák–magyar határőrbódé. A második világháborút követően a szovjetek helyreállították és használták is, amint erre a téglákba belekarcolt nevekből, évszámokból következtetni lehet. Így maradt fenn ez az építmény, hogy magányos "őrszemként" jelezze az egykori magyar jelenlétet.


Kis lépcsőn felmenve egy hosszúkás térre érünk. Itt is találunk sok érdekességeket:

A Fekete-Tisza Forrása

Tisza két forrásból ered. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza egymástól légvonalban 53 km-re található. A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is.

Koordináta: é. sz. 48° 20′ 12″ k. h. 24° 09′ 38″ 
  48.336667° 24.160556°
895-1920 – Magyarország része
1920-1938/1939 – Csehszlovákia része
1938/1939-1944 – Magyarország része
1944-1945 – Csehszlovákia része majd szovjet megszállás
1945-1991 – Szovjetunió része (USZSZK)
1991-től – Ukrajna része

Útban a forráshoz

A Fekete-Tisza forrása Kőrösmező központjától kb. 22,5 km-re nyugatra található a Máramarosi-havasokban a Fagyalos (Szvidovec)-hegységben, az Aklos-hágó (Okula pereval) közelében.  Gyerekek és felnőttek számára egyaránt garantáltan nagy élményt nyújt ez az utazás a vadregényes, úttalan utakon, az egyre szűkülő Fekete-Tisza medre mellett. A csak (bérelt) terepjáró autókkal megtehető táv után mintegy 600-700 métert kell gyalogolnunk folyamatos emelkedőn előbb egy tisztáson, majd erdei ösvényen.

Miután megtekintettük a forrás falát és hűsítettük szomjunkat kristálytiszta vizéből, további sétát tehetünk a forrás fölötti Aklos-havasra, 1265 méteres magasságra. A gyephavas keleti szélén találjuk a "Tisza Lajos facsoport" emléktábláját. (Tisza Lajos képviselő Szeged 1879. évi árvízi kormánybiztosa volt.) Személyesen járt itt, amikor az Országos Erdészeti Egyesület elnökeként részt vett az 1882. augusztus 23-i kőrösmezei közgyűlésen. Ekkor állították a Tisza Lajos emlékoszlopot. Köré facsoportot ültettek. 

Útközben, a település és a Fekete-Tisza forrása között is találunk több látnivalót:

Félúton helyezkedett el az Apsonyi (Apsenyeci) víztározó, valamint az egykor pisztrángtelep (ma a Kijevi Egyetem kutatóháza található itt).
Ez a program kb. 5 órát vesz igénybe. (A képeket 2016. szeptemberében készítettem.)

Kelet-Kárpátalja nevezetességeiből - Fagyalos-hegységben

Kőrösmezőtől délnyugatra található a Fagyalos-hegység

Kőrösmezőtől délre a Tisza egyik oldalán halad az országút, a másikon a vasút. Farkas György vízügyi szakember a támfalak ellenőrzését végezte Dr . Pető László matematikussal.
Magyar katonai temető.
Kis kápolna és kopjafa a "magyar" időkből.
A ház fölött látható egy utat védő bunker az Árpád-vonal részeként, A fenti bunker ezt az utat védte, de még az út mellett a Tiszában is özönlöttek a Vörös Hadsereg járművei is
A Tiszához letérve ennek az autónak a látványa fogadott. Mintha a háborúból maradt volna itt. És itt a Tisza még kicsike. Igaz, hetek óta meleg volt, és eső is ritkán esett.

Fehér Tisza forrása

Műholdtérkép
A Fehér-Tisza mészkőhegyek között ered, ezért egy-egy hevesebb esőzéskor fehér meszessé válik a vize.
Legegyszerűbb saját járművel megközelíteni, de voltak, akik Ungvárról menetrendszerinti busszal utaztak Rahóig. Ott Popovics Péter, az Európa Hotel igazgatója – ráadásul szakavatott helyi túravezető – egy kisbuszt biztosított számunkra (természetesen megfelelő anyagi térítés ellenében), amellyel először Tiszabogdányig mentek, ahol engedélyt kellett kérnünk a helyi határőrsön.

Ezután továbbutaztak Láposmező felé, ahol a Hoverla és a Fehér-Tisza összefolyásánál jobbra fordultak. Később áthaladtak a helyi erdészet sorompóján, amihez szintén engedély kellett volna, avagy ugyanezt meg lehet úszni némi pénzösszeggel. Ők valamiért ingyen úszták meg. A busz elvitte őket még egy-két kilométert, s olyan helyen szálltak ki, ahol balkézre, a hegy tövében hamisítatlan, enyhén szénsavas, igazi Luzsanszki ásványvíz fakad!

Koordináta é. sz.47°57'57.3" k. h.24°31'56.3"
  47.965905° 24.533372°

A Fehér-Tisza forrása nem a forgalomban lévő térképeken feltüntetett helyen, azaz az Asztag (Sztih)-csúcs tövében van! A szegedi geológusok által 1999–2000-ben behatárolt forrás attól nyugatabbra, a Holló- (Kurbuly-)csúcs felé eső részen található. A mellékelt térképrészleten a zöld kocka közepén. A hozzá vezető utat, ami inkább egy pásztorösvény, pirossal jelölték.
Szegedi geológus vezette expedíció emberfeletti teljesítménnyel írta át a térképeket. Felfedezték, hogy Kárpátalján a  "szőke" Tisza két forrásból ered. Nem csak az eddig ismert Fekete-Tisza, hanem a Fehér-Tisza is belefut.
Akinek nagy tervei vannak, de nincs hatalmas vagyona, hogy valóra váltsa, annak legyen mérhetetlen ereje, kitartása és sok barátja, tanítványa, mint a szegedi Tóth Imrének. A nyugdíjas egyetemi földtanoktató ugyanis a maga 74 esztendejével és 153 centiméterével már huszadik éve motorja a Geo-Environ Környezetvédő Egyesületnek. Azt vette a fejébe, hogy folyók, patakok, erek forrását térképezi fel. Eddig 1800-at sikerült.
Tizenegy éve járnak ki Ukrajnába, hogy a Kárpátaljai Nemzeti Parkban megtalálják és tisztázzák a Tisza forrásvidékeit. Vidékeit, merthogy előtte csak egyetlen egyet ismerünk. A Fekete-Tiszát a magyar tudósok 120 éve térképre tették a Rahói járásban, Kőrösmező falu határában, de az is romjába dőlt, elfelejtették. Ahhoz, hogy a magyar kutatók megint rábukkanjanak, nem volt elég a környezetvédelmi minisztérium támogatása és a tagok saját pénze, még az elemekkel is meg kellett küzdeniük. Ez ugyanis a Keleti-Kárpátok legcsapadékosabb területe 1250 méter magasan.

Tóth Imréék a falutól 23 kilométerre verekedték át magukat a rengetegen ott, ahol a 2001-es árvíz nyolc hidat elsöpört, és abból csak kettőt építettek újjá. Geológusok, földrajz tanárok, erdészek és műkedvelő természetjárók bérelt dzsippel hatoltak át a járhatatlan erdőségen, de az utolsó két kilométeren gyalog kapaszkodtak fel esőben, sárban és – mialatt itthon dühöng a kánikula – 8–10 fokban. Őrházban laktak és pallót vágtak, követ hordtak, hogy helyrehozzák az utat, a forráshoz útjelzéseket festettek, szeméttárolót és illemhelyet alakítottak ki. Elkészült a kitisztított forrás sziklafoglalata is, ami korábban 3 liter vizet adott percenként, most 12 liter folyik belőle. Sajnos az a forrás jó ideig nehezen lesz látogatható, mivel 100 méterre van a román határtól, ráadásul nemsokára a még szigorúbban ellenőrzött schengeni határ a romániai. Engem a határzónában háromszor tartóztattak le fegyveres határőrök a tanítványaimmal – idézte fel Tóth Imre. A folyó fekete és fehér elnevezése is a színére utal, mint lejjebb a szőke. Sötétre homokkő és pala festi, fehérre a világos kőzetek. Mindkét Tisza 35–40 kilométert tesz meg, mire belefut a „szőke” Tiszába. Honnan tudják, melyik forrás tekinthető a folyó nullapontjának? Ez a földtan tudománya: a vízhozamból következtetik, GPS-szel mérik és mobillaborral elemzik. Végül 5–6 eret összeterelnek, hogy a sziklakifolyásnál foglalattal megjelölhessék a hivatalos forrást. Milyen hosszú a Tisza? Hivatalosan 592 kilométer, de pontosan még senki nem mérte le végig, és emiatt nem erősíti meg a szegedi kutató sem a rengeteg kanyarulata miatt.
(Az interneten talált írásokból raktam össze.)

Gondolatban járjuk végig a 40 km-es utat, amit a forrásból előbukkanó cseppek a Fekete-Tiszával való egyesülésig megtesznek. Az erdőszint felső határáról lefelé ereszkedve utunk hegyi pásztorok kunyhói ( esztenák ) mellett vezet. Az Asztag oldalában lévő tisztásokról szép kilátás tárul elénk. Zöld fenyvesek, havasi legelők, rétek egyhangúságát megbontó esztenák és a távolban fenségesen kiemelkedő ezeréves határhegy a Csornahora. Ez az egész térség legmagasabb hegysége, amit délről az Iván pap-havas zár. Egy erődszerű, monumentális építményt a csillagvizsgáló és meteorológiai állomást láthatjuk, amit 1936-38 között a Lengyel Tudományos Akadémia építetett francia segítséggel. A második világháború kitörése után a berendezéseket leszerelték, ezt követően először Budapestre majd Bécsbe szállították, és csak a háború után kapta vissza a lengyel állam. Lengyelország felosztása után az épület szovjet kézre került. Magyarország hadba lépését követően, 1941-től a magyar honvédség légvédelmi és tüzérségi figyelőpontjául szolgált. Ma a romos állapotban lévő épület csupán a turisták számára nyújt menedéket. Az Asztag oldalában lefelé ereszkedve követjük a tisztavizű forráspatak irányát. Jobbról egy bővizű patak a Roscsolij duzzasztja fel a bátortalanul csörgedező Fehér-Tiszát, később balról a Kanuszjanka, majd a Holló-csúcs ( 1696 m ) felöl a hegy nevét viselő patak csatlakozik a Fehér-ághoz. Lejjebb a rohanó vízhez balról a Cserepik, jobb felöl Fluerás társul. A kidőlt fákkal, zuhogókkal tarkított patak völgyébe balról a Kis - és Nagy - Pereszlip, majd jobbról a Krivjanka növeli a Fehér - Tiszát.
Az elszállításra váró szálfák, és a hegyoldal fakitermelésre szolgáló csúszdái már az emberek jelenlétére utalnak. A magasból induló köveken és zuhogókon átbukó víz jobboldali mellékágánál, az Uhoroszkij-pataknál az egykori Hűvös (Sztohovec)-gát a faúsztatás céljára épült víztározójának maradványait találjuk. Az elhanyagolt táj láttán nehéz elképzelni, hogy a Fehér-Tisza völgyében az 1960-as években 32 km-en át vasútvonal vezetett. A folyóvölgyben található fővonalhoz keskeny nyomtávú szárnyvonalak csatlakoztak, amiknek érdekes kiegészítői voltak a hat helyen megépült siklóvasutak. Ezek a hangulatos erdei vasutak ma már sajnos nem léteznek.
A következő jobb oldali mellékág az Iván pap-havasának oldalában eredő Tarkás ( Balcul ) - patak. A patak völgyében haladva rátalálhatunk az egykori Balcatul vízfogó zuhogójára. Mellette találhatjuk a menedékházból átalakított mára már nagyon leromlott állapotban lévő munkásszállót, amely a favágók és hegyi pásztorok szálláshelye volt. Az előzőekben már említésre került vasútvonal egyik leágazása a Balcatul - völgyében lévő víztárolóig vitt, míg egy másik szárnyvonal a Vaszkul-patak völgyében épült gátig vezetett. A következő jobb oldali patak, a Lemszkij, a Kökörcsines ( Brebeneszkul )-hegy oldalából lejövő vizet szállítja a Fehér-Tiszába. Az ekkora már rohanó folyó mellett eljutunk az első településre, a Láposmezőhöz tartozó Hoverla faluba. A falu központjában, észak felöl a Hoverla patak hozza vizét. A Hoverla - völgyében épült az egyik legnagyobb víztároló ( 160.000 m3 ), romjai közelében ma a Kárpáti Bioszféra Rezervátum ellenőrző kapuja található. A patak mellett a rezervátum ős fenyveseiben erdei kövezett út vezet. A patak felső szakaszán az utat szép vízesés teszi még hangulatosabbá. Ezt követően megérkezünk a Hoverla-nyeregbe (1537), ahol menedékház és egy kis kápolna várja az túrázókat. Innen indul a Hóvárra vezető túraútvonal utolsó szakasza. Hoverla faluban a patak torkolatánál található a Fehértiszai Erdészeti Hivatal épülete. A továbbiakban már aszfaltúton tudunk tovább haladni az önkormányzat székhelyét adó Láposmezőre. Elhagyva a települést, Tiszabogdányhoz tartozó Bértelek (Brebolya) falucskába jutunk, ahol bal kéz felől a folyóhoz társul a Lesul-patak.
Rövid szakaszon három patakocskát is felvesz a Fehér-Tisza: balról a Sóskás-hegyről (1759 m) eredő, 8 km-es Sóskás (Scsaul)-patakot, majd jobbról a Rohonyeszka és Hermanyeszka összefolyásából kialakuló, 10 km hosszú Bogdány - patakot, és az újból balkéz felöl a Máramarosi Pop Ivánról (1937 m) kanyargó Borvíz (Kvasznij)-patakot. Valamennyi patak völgyében valaha erdei vasút üzemelt, a faúsztatást pedig vízfogók segítették. Következő állomásunk a nagy gazdasági és idegenforgalmi múlttal rendelkező Tiszabogdány. Nem is olyan rég még több falut egyesítve városi típusú település volt. Ma a falvak egy része különvált és Tiszabogdányt községgé "fokozták le". Tiszabogdány teljesen összenőtt Vidráspatak (Vidricska) községgel. A két falut a Farkas (Vovcsij) - patak vonala választja el egymástól mely a Fehér-Tiszával bal oldalról egyesül. A Sesul (1727 m) vízét a jobb oldali mellékág, a Pál (Pavlik) - patak juttatja a Fehér-Tiszába. A Fehértiszavölgyi vasút első szakasza Rahóról a Pál-patak völgyében vezetett és már 1928-ban üzembe helyezték. A patakvölgyben egykor vízduzzasztó is funkcionált. A Pál-patak torkolatával majdnem szemközt a falu nevét adó Vidrás (Vidricska)-patak siet a főágba.
A Fehér-Tisza völgyének utolsó települése a hegyi státusszal rendelkező Nyilas ( Rosztoki ). A folyó jobb oldalán még egy kis patak a Berendai hozza az Ösztövér (Stevjora, 1242 m ) vizét a Fehér-Tiszába. A falu és az út végén Tiszaközhöz, aFehér- és a Fekete-Tisza összefolyásához érkezünk.
Kigyűjtve idevonatkozó orosz irodalmakból.Fehér-Tisza a Máramarosi Havasok egyik csúcsa, az 1651 m-es Asztag csúcs közelében ered és Rahónál találkozik nagyobb testvérével a Fekete-Tiszával.

dátum: 2016. szeptember 3. szombat.