Repenye, más néven Ripinye, ukránul: Репінне (Repinne), oroszul Репинное (Repinnoje / Repinnoe), szlovákul Repiňe: falu Ukrajnában Kárpátalján az Ökörmezői járásban.
Fényképek
Tengerszint feletti magasság: 470
Népesség 1144
Telefon +380 3146(helyi szám)
Postai irányítószám 90032
Koordináta: é.sz.: 48°35′0″ k. h. 23°26′50″, tizedes 48.583333°, 23.447222
Térkép: T0718 út mellett  (3.5 Km) R21 jelzésű Dolina–Huszt autóút
Műholdas térkép

Fekvése

Ökörmezőtől 7 km-re északnyugatra a Repinka-patak Nagyágba torkollásánál fekszik, Hegyfok (Gyilok), Szárazpatak (Szuha) és Vízköz (Szolyma) tartozik hozzá.

Története

Kenézi telepítésű falu, melyet még a 15. században telepítettek a Lipcsei földesurak: a Bilkei, Lipcsei, Bilkei Gorzó és Urmezei családok.

1457-ben a Bilkeiek és az Urmezeiek pereskedtek érte, valamint Kelecsény és Vizköz falvakért, mely falvakat később maguk közt egyenlő részre osztották fel.

1910-ben 1626, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Ökörmezői járásához tartozott.
Nevének eredete (Legenda)
Ökörmezőtől körülbelül hét kilométerre, a Repenye-patak partján húzódik csendesen Repenye. A falut még a XV. században alapították a Lipcsei földesurak. Első írásos említése 1457-ből származik. Közigazgatásáig Hegyfok, Szárazpatak és Vízköz falvak is hozzátartoznak. A kissé furcsa nevű falut a szovjet időkben állítólag át akarták nevezni. A község díszét képező gyönyörűen gondozott, gazdag virágágyások után a Virágos nevet szánták neki. Ezt azonban a helyiek nem engedték. Úgy tartották, hogy az ősök által adott elnevezést meg is kell őrizni. S hogy honnan ered Repenye neve? A falu idős lakói még őrizik a legendát:
„Van annak már háromszáz éve is. Valahol Huszt alatt egy szegény ember elszökött az uraságától, rongyosan, mezítláb, semmije sem volt. Olyan messzire akart szökni, hogy a gazda szolgái ne találjanak rá. Akkoriban még nem voltak itt utak, hát a folyó mentén vándorolt.
Az éjszaka egy réten érte, amikor már elhagyta Vízköz falut is. Nyugovóra tért hát azon a réten egy fűzfa alatt.
Éjjel feltámadt a szél – a fűz pedig repegett, ropogott. „Rep, rep, rep.” Egész éjjel ezt hallgatta szegény, s nem tudott aludni. Amikor aztán reggel fölkelt, alaposan körülnézett. Megtetszett neki az a hely: megfelelő lesz egy kalyiba számára is. Az egyetlen akadály, hogy a fűzfa recseg-ropog. De hát ezen könnyen lehet segíteni! Hamarjában ki is vágta a fűzfát.
– Na, most repegjél nekem! – mondta.
Felállította a kunyhót, s gazdálkodni kezdett. De az első éjszakát és a fűzfa recsegését, repegését nem feledte. Ezért aztán elnevezte azt a helyet Repenyének. Ezt a nevet kapta a későbbi falu is.”

Látnivalók
Görögkatolikus temploma
- 1800-ban épült Szent Demeter tiszteletére.

A templom hosszhajós elrendezésű, hármas tömegtagolódású, kialakításában a szomszédos Repenye templomához hasonló. A hajót a megkettőzött tornác a torony vonaláig övezi, mint Repenyén. A bejárat fölötti tetőzet oromfal jellegű. Felette emelkedik a galériás torony, amelynek nagyon magas sokszögű gúlasisakja széles, sapkaszerű résszel kapcsolódik a torony-erkélyhez. A templomegyüttes része a jellegzetes kőfeszület is.
A Repenyei, Majdánkai és a Szárazpataki templom az 1800 évek elején épült valószínűleg azonos mester munkája.
Falu születei:

Vladimir Fedynyshynets (Володимир Фединишинець)- ukrán költő, író, újságíró, tagja az Országos Írószövetség Ukrajna, az egyik aktivista a ruszin mozgalom Kárpátalján

George F. Bryanyk (Юрій Федорович Бряник) - költő, író, publicista.