Ökörmezői járás

Wikipédia: Ökörmezői járés  Міжгірського району

Ukránul Міжгірський район - A járás Kárpátalja északi középső részén helyezkedik el, keletről a Técsői, délről a Huszti, Ilosvai és Szolyvai, nyugatról a Volóci járásokkal, északról a Lvivi és az Ivano-frankivszki területtel határos. AJelenlegi formájában 1953-ban szervezték meg, de évszázadokon át része volt a történelmi Magyarország közigazgatási beosztásának is Máramaros vármegye egyik járásaként.

Fekvése

Kárpátalja megye egyik legfestőibb vidéke, melynek területén erdővel borított hegycsúcsok, völgyek, gyorsfolyású patakok és ásványvízforrások találhatóak. A járásban közel 50 ásványvízforrás van. A vidék gazdag természetes vizekben. Legnagyobb folyói a Nagyág (Rika) és a Talabor (Tereblja).

Terület 1 166 km²
79 000 hektár erdõ
Népesség  47 989 (2017)
Alapítás éve 1953
Telefon 90600—90647
Alsókalocsa község közelében található a Tereblja-Rikai vizierőmű víztározója, mely a nyári időszakban kedvenc pihenőhelye a járás lakosainak és a vidék vendégeinek egyaránt. A járás viszonylag nagy területét hegyek borítják. Az ökörmezői járás legmagasabb pontja a Horgas (Strymba) csúcs, melynek tengerszint feletti magassága 1719 méter. A felszín formálásban nagy szerepük volt a Nagyág, Repinka, Talabor és az Ozerjanka folyóknak. Az ökörmezői járás területén találjuk a Szinevéri Nemzeti Természetvédelmi Parkot, melyet 1989-ben hoztak létre. Ennek a parknak a területén található az ökörmezői járás, Kárpátalja és egyben Ukrajna legnagyobb és egyik legszebb hegyi tava – a. Szinevéri tó,  mely 989 méteres tengerszint feletti magasságban terül el, s még valamikor a jégkorszak idején alakult ki.

Az ökörmezői járásban két állami jelentőségű természetvédelmi terület található: a Holjatin, valamint a Nagy Javorovec és Obnoha., ahol védett területen nőnek a különféle ritka és értékes fenyőfajták. A Verhovinai Kárpátok vidékének egy része a helyi jelentőségű Hrabovec Természetvédelmi Területhez tartozik. Természeti látványosságok még a járásban: Kárpátalja megye egyik legnagyobb vízesése a Sipot vízesés, két mocsár – a Hluhanja és Zamsatka, az Ozirce tó, valamint egy 500 éves tölgyfa, mely élő tanúja Ökörmező alapításának és fejlődésének

Történelem

A járás alapvetően mindig gyér lakosságú terület volt, távol mindenféle központtól. A magyar uralom megszilárdulása a 13. században történik. Ekkor a terület Máramaros vármegyéhez kerül. A 15. században már kialakul Ökörmező település.
Jelenlegi formájában 1953-ban szervezték meg, de évszázadokon át része volt a történelmi Magyarország közigazgatási beosztásának is Máramaros vármegye egyik járásaként, hegyláncok által kijelölt természetes határai alig változtak az évszázadok alatt. A két világháború közötti időszakban Csehszlovákiában is tovább létezett, majd 1939 és 1944 között ismét Magyarországhoz, ekkor a Máramarosi közigazgatási kirendeltséghez tartozott.
- 1-5. század A népvándorlások korában germán népek telepednek le Kárpátalján. A germánok a római limest támadják, a rómaiaknak kemény harcokba kerül visszaverni őket. A vandálok, gepidák és a gótok törzsei telepednek itt le. A gepidák és a gótok harcokat vívnak egymással a terület birtoklásáért.
- 5. század közepén a hunok Attila vezetésével
- 6 - a honfoglalásig avarok
- 895 - 1919 – Magyarország
- 1919. -Magyar Tanácsköztársaság Ruszin Népbiztosság
- 1919 -1939 - Csehszlovákia
- 1939 -1944 - Magyarország
- 1944 -1991. -Szovjet megszállás Közben A nagy éhínség Ukrajnában 1932-1933 között
- 1991 - Ukrajna
Bővebben: Kárpátalja története

Gazdaság

A környék abból a szempontból egyedülálló, hogy nem halad erre egyetlen vasútvonal sem. Emellett a közúti infrastruktúra is komoly hiányosságokkal küzd a térségben. Mindazonáltal a környék idegenforgalma fellendülőben van, amit elsősorban a környező tájak érintetlenségének (falusi turizmus) és a jó levegőnek (gyógyturizmus) köszönhet. A turizmuson kívül az élelmiszeripar, amely a helyi burgonyatermesztésre és a környékbeli gombákra települt, és a könnyűipar is jellemző.

Népesség

A lakosság nagy része ortodox – esetenként görög katolikus – hívő, ukrán nemzetiségű.

Vallás

A járásban találhatunk: pravoszláv, görög-katolikus templomokat, Jehova Tanúi imaházakat, egy evangélikus, adventista és baptista imaházat.

Közigazgatási felosztás, települések

Népsűrűség: 42,3 fő / km².

Település
(orszáhatártúra)
Település[
(Wikipédia magyar)
Település
(Wikipédia ukrán)
Terület
км²
Népesség
(2001)
Ebből
magyar
1 Ökörmező
Gombástelep
Fenyves
Ökörmező
Gombástelep
 Fenyves
Міжгір'я
Запереділля
Стригальня
4.58

 
9 607 (2016)
1 043 (2016)
507 (2016)
6
2
 
2 Alsóhidegpatak
Felsőhidegpatak
Alsóhidegpatak
Felsőhidegpatak
Нижній Студений
Верхній Студений
22.61
 
1 124 (2016)
759 (2016)
32
 
3 Alsókalocsa
Rókarét
Gorb
Alsókalocsa
Rókarét
Gorb
Колочава
Мерешор
Горб
9.83
1.39
2.77
5029
711
1418
75

 
4 Alsószinevér
Nagycserjés
Alsószinevér
Nagycsrjés
Синевир
Заверхня Кичера
17.5
0.5
4805
104
 
5 Felsőszinevér
Beregi
Határhegy
Szvoboda
Felsőszinevér
Beregi
Határhegy
Szvoboda
Синевирська Поляна
Береги
Загорб
Свобода
5.116
0.79
025
0.94
1354
211
75
239
 
6 Bükköspatak
Bükköskő
Bükköspatak
Bükköskő
Буковець
Потік
13.6
4.4
465
147
 
7 Cserjés
Szopkó
Cserjés
Szopkó
Лозянський
Сопки
2.44
0.45
1592
295
 
8 Csuszka Csuszka Тюшка   835  
9 Felsőkalocsa
Koszóver
Felsőkalocsa
Koszóver
Негровець
Косів Верх
0.624
 
2231
16
10 Felsősebes Felsősebes Верхній Бистрий 70 1249  
11 Fülöpfalva
Padóc
Rosztoka
Fülöpfalva 
Padóc
Rosztoka
Пилипець
Подобовець
Розтока
25.8
9.5
9.6
1104
407
413
 
12 Iszka Iszka Ізки 230 811  
13 Lengyelszállás
Rekettye
Lengyelszállás
Rekettye 
Лісковець
Рекіти
1.4
0.8
571
318
 
14 Kelecsény Kelecsény Келечин 160 679  
15 Kispatak Kispatak Річка   946  
16 Majdánka Majdánka Майдан 210 1717  
17 Pereszlő
Titokvölgy
Határvölgy
Pereszlő
Titokvölgy
Határvölgy
Присліп
Тітківці 
Завийка
212
52
36
851
205
141
 
18 Repenye
Hegyfok
Szárazpatak
Repenye
Hegyfok
Szárazpatak
Репинне 
Діл 
Сухий
141
32
67
1144
183
395
 
19 Tarfalu Tarfalu Голятин 310 1300  
20 Tarújfalu Tarújfalu Новоселиця 33 1054  
21 Toronya
Leveles
Toronya
Leveles
Торунь
Лопушне
2.15
5
1 344 (2004)
650
 
22 Vízköz Vízköz  Сойми 2.7 1068  
23 Vucskómező Podcsumály Vucskómező
Podcsumály
Вучкове
Підчумаль
57
12
697
156
 

Toronyai-hágó

ukránul: Торунський перевал (Torunyszkij pereval) a Keleti-Kárpátok egyik hágója a verhovinai vízválasztón, mely a Kárpátontúli terület és az Ivano-frankivszki terület határán, Toronya és Viskiv települések között helyezkedik el.
Fotók a hágóról, Film a hágóról,
Tengerszint feletti magasság: 931 m
Koordináta: é.sz.48°42′10″,k.h.23°38′4″,tizedes: é.sz.48.702778° k.h.23.634444°
Térkép: R21 jelzésű Dolina–Huszt autóút mellett
Műholdas térkép Térképvázlat
Fekvése:
A Keleti-Kárpátok gerincén, a Mizunka folyó és a Nagyág völgye között helyezkedik el.
A környéken több forrás is található. Környékén üdülő helyek találhatók.
Történelmi szerepe:
A Toronyai-hágó a Keleti Kárpátokban 931 m magasságban van, túloldalán az egykori Galícia. Mint minden hágó a Kárpátokban, ez is ezeréves határunk volt, ma sajnos csak ukrán megyék közötti határ. 1914 szeptember 17-én itt is betörtek az orosz cári csapatok, Ökörmezőig jutottak, de szűk hónap alatt kiverték őket katonáink. A súlyos harcok emlékét őrzi a közös katonai temető a hágónál. A II. világháborúban itt is kiépült a hármas védelmi vonal, a Hunyadi állás a Kárpátok túloldalán, a Szent László védelmi vonal a hágóknál és belül az Árpád vonal, amely szinte áttörhetetlen volt. Sajnos az oláhok árulása, átállása miatt fel kellett adni ezt az erős védelmi vonalat. Itt is található bunker, ill. a környező hegyekben Vízközig bunkerek és harckocsi akasztók emlékeztetnek a II. világháborús magyar védelmi vonalakra.

Szent László-állás,
1943. szept.-1944. szept.: a Keleti Kárpátokban épített erődvonal része. - Az Árpád-vonal biztosítási övezeként a határvonal mentén építették, az ÉK-Kárpátok és a Máramarosi-havasok átjáróit zárta le. Az I. vh-s állások fölhasználásával - az Árpád-vonallal egy időben - 1939: Kárpátalján, 1940: É-Erdélyben kezdték építeni, műszakilag megerősített völgyzárakból és reteszállásokból állt; 1943: nevezték el annak. Nagyobb támadó erő megállítására - jellegéből adódóan - nem volt alkalmas. Fölvételi állásként jelölték ki, hogy a Hunyadi-állás és az Árpád-vonal között legyen egy terepszakasz, ahol a védők visszavonuláskor megkapaszkodhatnak. - Ennek elővédjüken 1941: Galíciában, az oláh határ (a Cseremosz folyó) és a Lengyel Főkormányzóság határa (a San folyó) között munkaszolgálatos alakulatokkal létesítették a Hunyadi-állást, az erődítések legkülső vonalát, az ÉK-Kárpátokba vezető völgyek bejáratánál. Az össze nem függő támpontok láncolatából, azok között műszaki zárakból és reteszállásokból álló állás arra szolgált, hogy a Galíciában harcoló erők ennek fedezetében húzódhassanak vissza a hegyekbe. 1944. VII. második felében az 1. m. hadsereg és a 11. ném. hadtest a Hunyadi-állásba, VIII-IX: arra támaszkodva az Árpád-vonalba vonult vissza.

Szabó József János: Az Árpád-vonal. A M. Kir. Honvédség védelmi rendszere a K-Kárpátokban 1940-44. Bp., 2002:170. (A Hunyadi és a Szt László állás) - Ravasz István: Mo. és a M. Kir. Honvédség a XX. sz. vh-ban 1914-1945. (Nagykovácsi?), 2006.

Kenéz

A kenéz a betelepítést irányító közösségi vezető volt a középkori Magyarországon, aki arra kapott jogot, hogy a neki kiutalt királyi földre – mely általában egy-két patakvölgy volt –telepeseket telepítsen. A kenéz ezáltal - kenézi jogon - örökletes birtokosa lett a földnek, de cserébe adóval tartozott az ispánnak. Hasonló szerepe volt a német soltésznak. vagy román a vajda és orosz bojár elnevezés is ismeretes

Eredete

A „kenéz” szó az eredetileg ’törzsfő, herceg’ jelentésű szláv eredetű szó knyáz már a honfoglalás óta szintén ismeretes volt a magyar nyelvben is, majd a Havasalföldön és Moldovában élő, zömében kun származású vezető réteg elnevezése. A románok által szórványosan máig is használt román alakja (cneaz) magyar eredetű.

Kenézi falvak

Az idegenek betelepülésének kedvező rendeletek nyomán, a kenézek jelentős közreműködésével jöttek létre a 13–16. században a többi településhez képest kiváltságokat élvező vlach jogú falvak. Bár a vlach szó a románokat jelölte, az elsősorban pásztorkodással foglalkozó vlach jogú falvak lakói ruszinok, szlovákok, lengyelek, horvátok és magyarok is lehettek.

Kenézek

A román vezetők és vezetettek közt, mint általában a magyarországi királyi telepes népeknél, nem állt fenn földesúri függési viszony. Mindnyájuk földesura egyaránt a király volt s a vajda vagy a kenéz egyrészt a királyt képviselte a néppel szemben, másrészt népét a király, illetőleg annak megbízottjai (ispán, várnagy, tiszt) felé, tehát nem földesúr, hanem tisztviselő volt. Minden arra mutat, hogy a vajdákat és a kenézeket a nép választotta és a király vagy képviselője erősítette meg, tehát bírói hatalmukat a nép és a király nevében gyakorolták. Tekintettel arra, hogy a gazdasági létalap, a legelőterület és a telephely a király tulajdona volt, a vajda és a kenéz szerepe mindinkább a királyi tisztviselőség felé tolódott el, s a népnek magának mind kevesebb beleszólása lett kormányoztatásába, ami a vezetőket arra csábította, hogy helyi kiskirályok módjára lépjenek fel. A XIV. század végén már általános a panasz, hogy a kenézek a vezetésük alatt álló népet jobbágyaikén kezelik, új adókkal sanyargatják és földesúri jogokat igényelnek maguknak. A király 1377-ben szigorúan tiltotta ezeket a túlkapásokat.
A 14. századtól telepítésvezetői lettek a betelepülők irtásfalvainak. A román és ruszin kenézek speciálisan kiváltságost helyzete ekkortól azonos lett a soltészekével. Ők viselték a település bírói tisztét, adómentes telkeket kaptak, élvezték a kisebb regálék – malomtartás, korcsmatartás – hasznát, kisebb ünnepi ajándékokra is számot tarthattak.
Mikor a 14. század közepére a nemesség országszerte megkapta a jobbágyai fölötti ítélkezési jogot, a királyi területekről elkerült románok a földesurak jobbágyaivá váltak. A magánbirtokon élő vajda és kenéz ezentúl nem más, ahogy egy 15. század eleji oklevél találóan mondja, mint „capitaneus jobagionum”, azaz mai kifejezéssel élve falubíró, aki maga is jobbágy, legfeljebb adókedvezményeket élvez a rábízott nép igazgatása fejében.
A kenézcsaládok átmeneti helyzetben éltek a nemesség és a jobbágyság között. A Mohács előtti évszázadban azután a kenézcsaládok közül sokan szereztek nemességet, földesúrrá válva, mások megmaradtak faluvezetőnek. Ezek azután a természetes szaporulat miatt gyarapodtak, közülük került ki meghatározott időre a főkenéz, a többiek sorukra várva teljes vagy részleges jobbágyi szolgálattal
adóztak.

T0718 jelzésű E471 és P21 összekötő autóút

Térkép

T0720, Ökörmezőt a Kárpátontúli területtel összekötő autóút
Térkép
T0722 jelzésű Vezérszállást Hajasddal összekötő autóút
Térkép

T0728 Jelzésű Bedőházát Alsókalocsával összekötő autóút
Térkép
P21 jelzésű Dolina–Huszt autóút

Térkép

E471 jelzésű Munkács–Lemberg autóút
Térkép

Ajánlott filmek
Biciklivel a Kárpátokban,
Keleti Kárpátok 1,
Keleti Kárpátok 2
Gasztroangyal - Kárpátalja

Ajánlott irodalom
A nagy éhínség Ukrajnában 1932-1933 között
Az 1933-as év első felében Ukrajnában, amely ebben az időben a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének (Szovjetunió) részét képezte, hatalmas éhínség kezdődött. Ez a mezőgazdaság kötelező kollektivizálásának következménye volt, amelyet a szovjethatalom Sztálin parancsára vezetett be. Egy év leforgása alatt emberek milliói haltak meg. Falvak százai és hutorok (tanyák) ezrei tűntek el a föld színéről….
Amiről a történelemkönyvek nem mesélnek Holodomor - Az ukrán holokauszt
A holodomor Ukrajna történetének legtöbb emberáldozattal járó katasztrófája. Halálos áldozatainak számát 7 és 10 millió közé teszik, amiből 3 millió gyermek volt. A "holodomor" szót kifejezetten az ukrán területeken végbement éhínségre használja a világ.
Erdészeti Lapok 1910. 49. évf. 11. füzet
Kiemelés a lapból - Erdészeti Lapok 1910.06.01
Máramaros megyének beregi határrészén, igy pl. Majdánkán, a „Mencsul" keleti oldalán 563 m-nél már tömegesen jő elő, Ökörmezőn 492 m (Prohudnya patak), és 529 m (Volovecz patak) a szórványos előjövetel alsó határa. Vucskómezőn éri el elterjedésének máramarosi minimamát 370 m magasságban (Nagyág folyó). Lássuk e példák után, hogyan alakulnak ki az alsó tenyészeti határok Máramaros vármegye erdőterületének középső és keleti részein? Felsőbisztrán a „Bisztra patak"-ban 554 m-től, a dombói „Tempa"-n 653 m-től, a királymezői „Klimova" oldalán 792 m-től tenyészik szórványosan. A mokrai patakban 556 m, a felsőkalocsai „Kvaszovec" patakban 612 m a szórványos előjövetel alsó határa, Bruszturán pedig 544 m (bruszturai patak) és 573 m (a „Sztok" oldala). Felsővisó határában a „Picioru ciganuluj"-ban 907 m az erősen felszorított alsó határ, a Vasér völgyén 638, a Novetiu patakban 610 m. Néha még magasabb a jegenyefenyő elterjedésének helyi alsó határa, ezeket azonban az átlagszámításokhoz nem használtam fel. Ilyenkor a bükk, vagy legtöbbször a lúcz nyomása alatt áll, különösen a melegebb égtájak felé hajló oldalakon. Szinte különösnek találjuk, hogy egyes völgyek 5—6—700 m-es adatai mellett Borsa határában pl. 1174 m (Dny 25°) magasságban találjuk felfelé menet hegyoldalon az első példányt. Oly völgyekben, melyek délnek nyilnak, nem oly mély ugyan az alsó tenyészeti határ, mint az észak felé nyíló völgyekben, de tetemesen alacsonyabb, mint a meleg hegyoldalakon. Igy a borsai Czislapatak délnek futó völgyében az alsó határ 853 m. Vannak azonban ezeknél jóval alacsonyabb tenyészeti határok is Máramaros keleti részeiben, igy Felsőrónán a „Voloszánka" erdőrészben 394 m-v.é\ találta Erősdi Bálint a legalsó elnyomorodott példányokat; TerebesFejérpatakon a Nagy-Rozoszról a Poloninkára menet 458 m-néY (E-i exp.) érjük el a jegenyefenyő legalacsonyabb termőhelyét, a Bredecelen ez 514 m, a „Podu rei"-n 470 m magasságban van, Rahó határában a Berlebeszka völgyön már csak 461 m-r\é\, tehát eléggé mélyen. Lássuk most a felső határokat. Már emiitettem, hogy Sáros és Zemplén megyékben a felső tenyészeti határ miért nem alakulhat ki. Az Északkeleti Kárpátok legnagyobb hegytömegei a keleti részeken vannak s ezekhez az átmenetet az Alföld felől a VihorlátOuttin több helyen áttört lánczolata szolgáltatja. Azt is láttuk, hogy e trachitvonulaton a jegenyefenyő nem tenyészik, alsó határait nem a síkságba lefutó hegy- és domboldalokon látjuk, mint az ország északnyugati részein, teszem a Kiskárpátok lejtőin, ahol a jegenyefenyvesek néhol a szőlőkkel határosak (Modor, 232 m magasság, exp. kelet.) Tény, hogy a jegenyefenyő felső tenyészeti határai is e hegyvidék keleti részén, a legnagyobb hegytömegek erdőségetben futnak legmagasabban, — nyugaton, elterjedésének Alföld felőli perifériáin pedig depressziót mutatnak. Szolgáljon a 454—455. lapon felsorolt — e hegyvidék jelentősebb pontjain felvett — néhány határadat ennek igazolására. Ez adatokon kivül még igen sok, összesen 294 adat alapján számítottam ki e hegyvidék faalaku jegenyefenyő-előjöveteleinek felső határát.
Sebestyén Zsolt Máramaros megye helységneveinek etimológiai szótára
Kárpátaljai helységnév-magyarázatok a Volóci járás
A zsidók deportálása Kárpátaljáról - 1941
1941 nyaráig körülbelül 950 zsidó lakosa volt Ökörmezőnek. Ekkor a közösség mintegy negyedét hontalanként Galíciába deportálták a magyar belügyi és katonai szervek. Itt nagy többségüket megölték a német alakulatok és ukrán milíciák. A hátramaradt ökörmezei zsidókat 1944. április 16-án az egyik helyi zsinagógába zsúfolták. Az elrejtett értékeket hajszoló csendőrök három napon át kínozták, majd a szekelencei gettóba vitték őket. Az itt összeterelt zsidókat május 15-én deportálták Auschwitz-Birkenauba….
PhD konferencia 2010: A Tudomány Napja tiszteletére rendezett konferencia tanulmányaiból
(Molnár Ferenc: Az északkelet-magyarországi honvédcsapatok megalakulásának előzményei. A 19. hadosztály tevékenysége 1849 tavaszán - 34. oldalon kezdődik)
Molnár Ferenc: A ruszin nép szerepe az 1848–49. évi máramarosi események idején