Stjepan Radić  és a magyarok

Stjepan Radić (Radics István) (Trebarjevo Desno, 1871. május 11. - Zágráb, 1928. augusztus 8.) horvát politikus, a Horvát Parasztpárt első elnöke.
 Már ifjú korában érdekelte a politika. A politika miatt kizárták a zágrábi gimnáziumból és magántanulóként Károlyvárosban (ma: Karlovac, Horvátország) érettségizett. 1891-ben beiratkozik a zágrábi jogi karra, de 1893-ban négy hónapra elítélték, mert bírálta Khuen-Héderváry Károly bán politikáját. Két évvel később ismét elítélték, ezúttal 6 hónapra.

            1895-ben a zágrábi Jelačić téren elégette a magyar zászlót. Emiatt kizárták az egyetemről. Ezután Prágában (ma: Csehország) és Bécsben (ma: Ausztria) folytatta tanulmányait. A következő évben Oroszországba utazott, 1897–1899 között Párizsban befejezte az iskolát. Ezután Prágába költözött, és együttműködött a cseh lapokkal. Prágából Zimonyba (ma Belgrádhoz tartozó városrész, a trianoni diktátum előtt önálló város Szerém vármegyében) költözött, és ott a cseh, francia és orosz lapoknak segédkezett.

            Antun bátyjával megalapították a Horvát Népi Parasztpártot (HPSS – Hrvatska pučka seljačka stranka), amely a Horvát Száborban (Országgyűlésben) 9 mandátumot szerzett.

1920-ban a párt nevét Horvát Demokratikus Parasztpártra változtatták (HRSS – Hrvatska republikanska seljačka stranka).

            1923 júliusában Londonban, Bécsben és Moszkvában is járt.

     1922-ben hozott párthatározatból idézve: „Horvátország politikai függetlensége jogilag sosem volt megszakítva, s valójában Horvátország mindig állam volt, amely különálló területtel rendelkezett, és saját kormánya volt. (…) A horvát országgyűlés 1918október 29-én kifejezte óhaját, hogy Szerbia és Montenegró királysággal kíván közös államalakulatban részt venni… A szerb politikusok meghiúsították ezeket a szándékokat, miután 1918december 1-jén egyoldalúan kikiáltották a Szerb-Horvát-Szlovén királyságot, habár ehhez a lépésükhöz sem a horvát országgyűlés, sem a horvát nép hozzájárulását nem kérték ki.”           

Radić szenvedélyes támadásaival sokat kellemetlenkedett a nacionalista szerbeknek. Például 1928-ban mondta a Parlamentben: "Valóságos pokolban élünk! A magyarok mindig gavallérosan bántak velünk, most ennek az ellenkezője történik. A csendőrség terrorja elbírhatatlan, holott ez a régi Monarchiában kiválóan működött. (…) a régi kitűnő közigazgatás ma balkanizálva, macedonizálva van".

            1928. június 20-án az udvarhű és radikális Puniša Račić a belgrádi Parlamentben meglőtte Pavle Radićot, Đuro Basaričekot, Stjepan Radićot. Stjepan Radić 1928. augusztus 8-án halt meg Zágrábban.

Rendkívül színes, de provokatív személyiség volt. Nagyszerű vitakészséggel rendelkezett, de ugyanakkor rendkívül sértően vitatkozott, gyakran megalázta vitapartnereit. Szélsőséges reakciók jellemezték, például egész életében a királyság intézménye ellen harcolt, ugyanakkor 1925-ben közoktatási tárcát vállalt a királyságban.

            A Jugoszlávia felbomlása utáni független Horvátországban több utcát, teret, közintézményt is elneveztek róla, szobrokat is állítottak emlékére. 1993-ban a horvát papírpénzek közül a 200 kunásra az ő képét nyomtatták. (Forrás: Wikipedia)