Horthy proklamációja a rádióban
1944. október 15.

 

            Október elején a németek elfogták a kiugrás katonai szervezőjét, Bakay Szilárdot, majd 15-én délelőtt Otto Skorzeny, a hírhedt ejtő­er­nyős-parancsnok csapata – akik Mussolinit 1943-ban bravúrosan kisza­ba­dí­tották a fog­sá­gából – a németellenes érzelmeiről ismert ifj. Horthy Miklós, a „kiugrási iroda” vezetőjét is elrabolták.
            Október 15-én vasárnap délelőtt – a szovjet vezetés sürgetésére –  a koronatanácsi ülésen Horthy Miklós kormányzó ismertette a fegyverszüneti kérelmet. Addig erről csak legszűkebb környezete tudott, délben pedig Veesenmayer birodalmi főmegbízottal közölte a magyar szán­dé­ko­kat. 13 óra 10-kor a rádióban is beolvasták Horthy prok­­la­má­­ció­ját, hogy Magyarország fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól. A lakosság többsége örömmel és nagy meg­könnyeb­­­bü­léssel fogadta. A vezérkar németbarát része helytelenítette Horthy lépését, és szabotálta a hadparancs továbbítását. A harc folytatá­sát követelték a csapatoktól arra hivatkozva, hogy még csak bizony­talan kimenetelű fegyverszüneti tárgyalásokról van szó.
         A Lakatos-kormány lemondott, majd a régi összetételében újjáalakult, és letette a hivatali esküt. A hadseregből - mivel nem kapott parancsot az átállásra - csak néhány katonatisztnek sikerült átmenekülnie a szovjet hadsereghez. (Pl. A kiugrás tervébe beavatott Dálnoki Miklós Béla, az 1. hadse­­reg parancsnoka átment a szovjetekhez az átállásról tárgyalni, de mire visszatérhetett volna, már megtörtént a fordulat. Hadsere­gé­nek csak töredéke állt át a szovjetekhez.) A kormányzóhoz hű parancsnokokat nyilas beosztottjaik letartóztatták. A „kiugrás” katonai biztosítására a fővárosban összevont magyar alakulatok, a testőrség kivételével átálltak a németekhez. A németek megszállták a főváros stratégiai pontjait, és tömegesen fegyverezték fel a nyilas pártszolgálatosokat. A délutáni órákra a háborúból való kiválás kísérlete összeomlott. A késő esti órákban a rádióban Szálasi Ferenc nevében beolvasták a háború folytatását bejelentő hadparancsot.
            Október 16-án, hétfőn Horthy aláírta a kormányzói tisztségről való lemondását és Szálasi Ferenc miniszterelnöki kinevezését. Előzőleg ígéretet kapott arra, hogy október 15-én délelőtt a németek által elrabolt Miklós fia szabadlábra kerül és csatlakozhat a családjához, de a németek az ígéretet megszegték. 

E lépések nyomán megalakult Szálasi koalíciós kabinetje, amelyben a többségben lévő nyilasok mellett helyet kaptak a Magyar Nemzetiszocialista Párt, a Magyar Élet Pártja és a Magyar Megújulás Pártja is. A belügyminiszter elrendelte az általános szesztilalmat, valamint minden szórakozóhely, színház, mozi bezárását és mindennemű nyilvános mutatvány, sportverseny azonnali beszüntetését az ország egész területén.
          1944. október 17-én kedden a Várban Szálasi Ferenc megtartotta első mi­nisz­tertanácsát. A "nemzeti összefogás kormánya”, ahogy Szá­la­siék magukat nevezték, a szovjet hadsereg által még meg nem szállt területeken minden probléma nélkül vette át a hatalmat. Az állami alkalmazottak és a hadsereg többsége igazodott az új hely­­zet­hez, bár a nyilasok Horthy úri Magyarországának meg­szün­tetését kép­viselték. A zavartalan átmenet okai a történetírásban máig feltáratlanok.

            Október 17-én a belügyminiszter csak a Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom számára engedélyezte a politikai tevékenység folytatását, a többi párt számára érvényben maradt a működési tilalom. A magyar honvédelmi miniszter büntetlenséget ígért azoknak a katonáknak, akik 20-án 12 óráig visszatérnek csapattestükhöz. A nyilaskormány elrendelte a „totális mozgósítást.” A hadsereget és a többi fegyveres testületet feleskették Szálasira. Horthy Miklós és maradék családja különvonaton elutazott Budapestről. A németek ezt követően a háború végéig fogságban tartották. A náci háborús főbűnösök nürnbergi perének lezárulása után Truman amerikai elnök felajánlotta Sztálinnak Horthy kiadását, de a generalisszimusz nem élt a lehetőséggel.
Október 27-én, pénteken az államfői tisztség megüresedése esetén döntésre hivatott Országtanács Szálasi Ferencre ruházta az államfői jogkört „nemzetvezető” címmel. A felsőház november 3-án fogadta el a nemzetvezető jogköréről szóló 1944. évi X. tc.-t.
            Ugyanezen a napon a szovjet csapatok elfoglalták Ungvárt, Kárpátalja központját, és a Szovjetunióhoz csatolták.(Ungvár: Trianon után Csehszlovákia része lett, majd hat évig újra Magyarország területe, a II. világháború után a Szovjetunió bekebelezte, a Szovjetunió felbomlása után máig Ukrajna egyik megyéjének a központja).